"... SZÁLL A SZOKOTT LEGELŐKHÖZ", AVAGY OTP-VEZETŐK ESETE AZ ETHOSSZAL (VÁZLAT EGY MEGRENDELŐ JELLEMRAJZÁHOZ)

Napjainkban nem trendi lelkiismereti kérdésekkel előhozakodni. Nem igazán van rá kereslet. Az emberek többségének amúgy is terhes saját lelkiismeretének istápolása. Inkább a felszínen élnek, így felszínes dolgokra rezonálnak. Szívesebben választják az egyszerűbbnek tetsző utat, és ezen az úton egyre kevésbé tekintik áldozatnak identitásuk feladását. Engem a lelkiismeretem irányít. Az objektíve jóra, helyesre törekszem, és ettől még egy pár OTP-vezető sem képes eltántorítani. 

Felkértek zsűritagnak egy gyermekrajz-pályázathoz. A pályázatot - az OTP Csoport támogatásával - a Házfórum.hu weboldal szerkesztősége írta ki. Sokszor hívnak zsűrizni. Ha időm engedi, szívesen teszek eleget ilyen felkéréseknek is. Úgy gondolom, gyakorlott és alapos ítész vagyok. A vállalt feladatot komolyan szoktam venni, és azt minden esetben a legjobb tudásom szerint igyekszem ellátni. Így volt ez most is. A jelen pályázat lebonyolítójával és a zsűritársakkal előzetesen egy kávézóban beszéltük át a koncepciót, a szelektálás általános szempontjait. A téma-kiírásra nem lehetett egy rossz szavunk sem. Részletes volt, a pályázókat ügyesen orientálta. Már ez alapján is sokszínű és változatos felhozatalra lehetett számítani. A pályázat szövege szerint: "A beérkezett pályaműveket rajztanárokból, művészekből és a Házfórum, illetve az OTP képviselőiből álló zsűri értékeli." A weboldal informatívabb volt: "a zsűri ismertebb tagjai" között másodmagammal megemlítenek név szerint is, ráadásul link mutatott az illusztrációs oldalamra. Ezt szeretem, és el is szoktam várni. Nem nagyzási hóbortból, vagy feltűnési viszketegségtől vezérelve, egyszerűen úgy érzem korrektnek, ha a bírálók arcukkal is vállalják véleményüket. A gyakorlatban négyen zsűriztük a több mint 2000 alkotást két nap alatt, több fordulóban. A második napon este fél tíz körül fejeztük be. A kategóriánként kiválogatott, internetes közönségszavazásra is bocsátott 30-30 alkotás külön dossziéba került, a zsűri által díjazott munkákat pedig színes post-ittel címkéztük fel, nehogy kavarc legyen a finisben.

Rejtőzködő remekművek. És ez csak egy szelete az egésznek... (forrás: facebook)

A szelektálásban, az értékelésben, az egyes alkotások mellett és ellen szóló érvek ütköztetésében az OTP képviselői nem vettek részt. Ebben persze semmi kivetni való nincs. Tapasztalatom szerint a kiíró/támogató - ha szakmai zsűrit is verbuvál - általában ritkán (pl. arculatot érintő pályázatok esetében - gyerekek kabalafigura ötletei, stb.) szól bele a válogatásba. Az ellenkezőjére is volt már persze példa. Ilyenkor vagy az szokott lenni, hogy lelkiismeretesen végigülik velünk a válogatót, és egyik-másik, vagy minden egyes pályaműnél lelkesen meg is nyilvánulnak ("Hú, ez nagyon szép!", "Nekem inkább a másik jön be!", stb.), van úgy is persze, hogy új szempontokat hoznak az értékelésbe ("Ez mennyire jópofán karikírozza a logónkat!", stb.), a worst-case scenario szerint azonban jó előre borítékolt esélyesekkel fogadnak ("Ezeket különösen a figyelmedbe ajánljuk!"), vagy kerek-perec megmondják, hogy ennek és ennek a pályázatnak a díjazottak között kell lennie, xy pedig legyen a kategória első helyezettje. Ilyen esetekben meg szoktam köszönni, hogy a zsűrizésnél gondoltak rám, majd sarkon fordulok. Senki sem szereti, ha csak a kirakatba kell a neve, mert a kiírónak határozott, tántoríthatatlan véleménye van arról, kiket, mely alkotásokat kellene jutalmazni. Elébe menve a dolognak, ebben az esetben is már az elején fontosnak tartottam tisztázni, hogy nem kívánok részese lenni semmilyen színjátéknak. Ez ugyanis sem a kiplakátolt zsűritagokkal, sem a több ezer pályázó gyerekkel szemben nem lenne korrekt. István, a pályázatot lebonyolító cég ügyvezetője megnyugtatott, hogy ezt ők sem gondolják másképp. 

Dolgozik a zsűri (forrás: facebook)

A weboldalra lassacskán felkerültek a közönségszavazásra bocsátott munkák. A díjazottak az OTP-nek köszönhetően (mely egyben a weboldal működését is támogatja) 20, 30, illetve 40 ezer forint értékű ajándékutalvány-jutalomban részesültek, azzal hogy minden egyes ajándékcsomag részét képezte egy 10 ezer forintos OTP Gépkocsinyeremény Betétkönyv is! A díjazás volumene - a gyerekek számára kiírt rajzpályázatok körében - impresszívnek mondható. Magam is felajánlottam egy különdíjat, mert az egyik alkotás nagyon megfogott, viszont támogató véleményemmel a zsűriben egyedül maradtam, így körön kívül került az alkotás. Nyilván ez rendjén is van így - úgy gondolom ugyanis, az ember nem erőltetheti véleményét, érveit egy egészséges határon túl a társaira. Ilyen esetekre mindig készülök külön felajánlással. Most is így történt. A fekete leves azonban csak eztán következett...

Gondoltam, írok egy kisebb szösszenetet a facebook-oldalamra, feldicsérve az eseményt, a résztvevő gyerekeket, pár alkotást. Nem akartam azonban lelőni a poént, így megbeszéltük, majd jeleznek, ha az eredmények már publikusak. Mikor megérkezett az e-mail, visszalátogattam az oldalra. Aznap reggel feltöltésre került a névsor, amely azonban nem vágott egybe az általunk díjazottakkal! Az eredeti kilenc közül mindösszesen három állt a helyén! További három alkotás pedig kikerült a kalapból, új rajzokkal lettek kicserélve! Félkézzel rögtön facebookért nyúltam, a másikkal szimultán telefonért, próbáltam elérni Istvánt, hogy nagy a baj: össze lettek kutyulva a mappák! Mikor elért, közölte a lesújtó hírt: sajnos nincs félreértés, rosszabb a dolog. És, higgyem el, ő is nagyon fel van dúlva.

A következő történt (elbeszélés alapján): Istvánt bekérették a Nádor utcába az utolsó körös kilencven rajzzal. Ott az "OTP képviselői" (inkább urak, illetve talán egy hölgy "kollégájuk") kimazsolázták a mappákból az ízlelőbimbóikat beindító alkotásokat, és azt mondták: őket akarjuk díjazni. István próbált érvelni: a szakmai zsűri így, két nap, két éjszaka úgy. Vagy legalább egy pszeudo-zsűriszituációt kihozni a helyzetből: hogy miért lenne szerintük ez jobb, vagy amaz rosszabb? Az egyik gyomros így szólt: a kép azért nem lehet díjazott, mert "túl depressziós"! A rajz, ha jól emlékszem, Salgótarján egyik lakótelepén, szürke panalházak tövében mutatja a rajzolót ikertestvérével, amint hazaérkeztek a suliból (a szerző által a műhöz csatolt rövid értelmező leírás szerint). Borzasztóan mosolyognak. Boldogok. Köntös Péter OTP Lakástakarék vezérig.-helyettes vagy Csonka Tibor OTP Business ügyevez. ig. szerint a gyerek rajza depressziós… Részlet a kiírásból: "A lényeg az, hogy a Te szemeddel lássuk, milyen ma gyereknek lenni egy társasházban vagy családi házban, legyen az akár egy faluban vagy a nagyvárosban." Kedves urak! A panelrengetegben is élnek boldog gyerekek. A kép tanúsága szerint ketten biztosan. De az Önök által nem látott fennmaradó 2200 alkotás között is volt pár mappával, amely a valóság ezen szuburbánus szegmenséből merített ihletet. Próbáljanak meg látni az ő szemükkel is! 

Művészek és alkotások (forrás: facebook)

A másik. Úgy alakult, hogy két testvér a maga kategóriájában díjazott lett. Nekünk ez akkor nem tűnt fel, mert a válogatás során nem néztük a neveket. Amikor pedig tudomásunkra jutott, nem tartottuk etikusnak, hogy csak ezért revízió alá vegyük korábbi döntéseinket. A Nádor utcából nézve azonban másként törik a fény. A következőt "kérték": "mivel két első helyezet lett volna testvér, [...] hogy igazságosabbnak tűnjön a verseny [...] azonosak a vezetéknevek, lakcím, stb." szeretnék, "hogy ezen módosítsunk"! Sokáig azt hittem, így csak politikusok képesek machinálni. Most komolyan! Ezen múlik az OTP renoméja? Úgy kell osztani a lapokat (válogatni a gyerekek rajzait), hogy "igazságosabbnak tűnjön a verseny"? Milyen verseny? Miről beszélnek ezek az emberek? István állítása szerint "ezen nagy veszekedés volt". Ha ott lehettem volna, szívesen elmagyaráztam volna vezérig.-helyettes és ügyvez. ig. uraknak, hogy miért etikátlan ez az érvelés. (Persze nekem nem lett volna veszteni valóm.)

A második gyomroshoz (inkább mélyütéshez) elég volt István egy újabb ártatlan kontrája: hogyan magyarázza ezt meg a zsűrinek (valójában zsűritársaknak)? Válasz: a zsűri ne ugráljon, ha mi álljuk a cechet! Bumm! Felteszem, itt nem a gyerekek díjazására gondoltak az urak, hanem nekünk, zsűritársaknak felajánlott 75 ezer forint plusz áfára. Amikor ezt meghallottam, majdnem dobtam egy kulkát. Kis híja volt. Még szerencse, hogy addigra kihörpöltem a tejeskávémat. Istvánnal megüzentem, hogy természetesen nem tartok igényt a honoráriumra, és nem kívánok díszsorfalat állni az OTP Fáy András Alapítvány OK Központ földszinti zsibongójában (Bp. VI. ker. Benczúr utca 26.). Ezen az OTP illetékesei megsértődtek. Értetlenül álltak a "hisztim" előtt. Persze, a dolog működhetett volna, ha a szakmai zsűrit csak a több ezer pályamű előzsűrizésére kérik fel, és a szakmai szempontok szerint szűkített körből aztán az "OTP képviselői" kiválasztották volna a maguk szája íze szerint a helyezetteket. És én akkor ezzel ki is egyeztem volna, mert soha nem tudtam volna meg, milyen "értékek", "elvek" mentén szortíroznak a Nádor utcában. Vagy képviseltette volna magát az OTP az eljárás munkásabb fázisaiban is, nyilvánult volna meg előttünk is. Nyilván itt nem arról volt szó, hogy voltak az uraknak jó előre borítékolt patronáltjai. Valószínűbb, hogy egyszerűen a képviselt OTP üzletág imidzséhez kívánták vasalni a sorrendet. Ez azonban - különösen gyerekekkel szemben - még brutálisabb, mint amilyennek első látásra tűnhet. Dolgoztam már marketinges projektekben. Az ott bevett, elfogadott "szakmai fogások" túlbuzgó alkalmazása jelen helyzetben morálisan elítélendő. Itt nem az OTP, sokkal inkább a döntést meghozó ember felelősségét firtatom. Döntéseink milyensége az erkölcsi állapotunk tükre. És tévedés ne essék! A jó és a rossz közti különbségtétel elsősorban nem intellektuális képességeinktől, hanem erkölcsi erényeinktől függ.   

Két vezér közt az igazság... (forrás: facebook)

Az én lelkiismeretem nem engedte, hogy ehhez a nevemet adjam. Ez nem azt jelenti, hogy zsűritársaim asszisztenciája etikátlan magatartás lenne. Nem tudom, ők kaptak-e egyáltalán tájékoztatást a változtatások miértjéről. Istvánnal egy, másfél órát beszélgettem az esetről telefonon. Azért is érezte szükségét, hogy őszintén átbeszéljük a történteket, mert én az elején lefektettem a feltételeimet, amit ő garantált nekem, viszont a Nádor utcában ezek a szempontok süket fülekre találtak. Őt nem is hibáztatom ezért. Én azonban egyszerűen nem tudok politikus arcot vágni ehhez az egészhez. Le kellett írjam, hogy naivan azzal áltathassam magam, ilyen még egyszer nem történhet meg. Én ebben a helyzetben nem látok kompromisszumos megoldást. Nem járható út (mint azt javasolták), hogy akkor inkább ajánljam fel a honoráriumomat (amit az OTP helyett nekem a Házfórum fizetne), mert azzal ugyan úgy elismerném a helyzetet. A gyerekeknek azonban díjazás nélkül is elkészítettem a letölthető emléklapot, a kiemeltek okleveleit, és egy helyett három pályázónak is felajánlottam különdíjat. Mert az én szememben minden gyerek, aki rajzeszközt ragad, már ezért dicséretet és támogatást érdemel. Ők aztán tényleg nem tehetnek róla, hogy kontárkodnak körülöttük idióta felnőttek is...

Köszönöm!

Az "etika" szóval nyelvészeti összefüggésbe hozható görög ethosz (ἔθος) szó eredetileg legelőt, az ember esetében pedig lakóhelyet, és ahhoz kapcsolódó szokásokat jelentett. (Ilyen értelemben szerepel például az Íliászban is: “szokott legelők”, ἤθεα ἵππων.) Később azt a személy által élete során elsajátított létformát értették rajta, ami ha jó, akkor erénynek nevezzük, mely saját belátáson alapuló erényes viselkedéssel, jellemszilárdsággal párosul; ha rossz, akkor pedig hibának mondjuk.

UPDATE: Az OTP olyan sikeresnek ítélte a pályázatot, hogy bejelentette: jövőre lesz folytatás...