"... SZÁLL A SZOKOTT LEGELŐKHÖZ", AVAGY OTP-VEZETŐK ESETE AZ ETHOSSZAL (VÁZLAT EGY MEGRENDELŐ JELLEMRAJZÁHOZ)

Napjainkban nem trendi lelkiismereti kérdésekkel előhozakodni. Nem igazán van rá kereslet. Az emberek többségének amúgy is terhes saját lelkiismeretének istápolása. Inkább a felszínen élnek, így felszínes dolgokra rezonálnak. Szívesebben választják az egyszerűbbnek tetsző utat, és ezen az úton egyre kevésbé tekintik áldozatnak identitásuk feladását. Engem a lelkiismeretem irányít. Az objektíve jóra, helyesre törekszem, és ettől még egy pár OTP-vezető sem képes eltántorítani. 

Felkértek zsűritagnak egy gyermekrajz-pályázathoz. A pályázatot - az OTP Csoport támogatásával - a Házfórum.hu weboldal szerkesztősége írta ki. Sokszor hívnak zsűrizni. Ha időm engedi, szívesen teszek eleget ilyen felkéréseknek is. Úgy gondolom, gyakorlott és alapos ítész vagyok. A vállalt feladatot komolyan szoktam venni, és azt minden esetben a legjobb tudásom szerint igyekszem ellátni. Így volt ez most is. A jelen pályázat lebonyolítójával és a zsűritársakkal előzetesen egy kávézóban beszéltük át a koncepciót, a szelektálás általános szempontjait. A téma-kiírásra nem lehetett egy rossz szavunk sem. Részletes volt, a pályázókat ügyesen orientálta. Már ez alapján is sokszínű és változatos felhozatalra lehetett számítani. A pályázat szövege szerint: "A beérkezett pályaműveket rajztanárokból, művészekből és a Házfórum, illetve az OTP képviselőiből álló zsűri értékeli." A weboldal informatívabb volt: "a zsűri ismertebb tagjai" között másodmagammal megemlítenek név szerint is, ráadásul link mutatott az illusztrációs oldalamra. Ezt szeretem, és el is szoktam várni. Nem nagyzási hóbortból, vagy feltűnési viszketegségtől vezérelve, egyszerűen úgy érzem korrektnek, ha a bírálók arcukkal is vállalják véleményüket. A gyakorlatban négyen zsűriztük a több mint 2000 alkotást két nap alatt, több fordulóban. A második napon este fél tíz körül fejeztük be. A kategóriánként kiválogatott, internetes közönségszavazásra is bocsátott 30-30 alkotás külön dossziéba került, a zsűri által díjazott munkákat pedig színes post-ittel címkéztük fel, nehogy kavarc legyen a finisben.

Rejtőzködő remekművek. És ez csak egy szelete az egésznek... (forrás: facebook)

A szelektálásban, az értékelésben, az egyes alkotások mellett és ellen szóló érvek ütköztetésében az OTP képviselői nem vettek részt. Ebben persze semmi kivetni való nincs. Tapasztalatom szerint a kiíró/támogató - ha szakmai zsűrit is verbuvál - általában ritkán (pl. arculatot érintő pályázatok esetében - gyerekek kabalafigura ötletei, stb.) szól bele a válogatásba. Az ellenkezőjére is volt már persze példa. Ilyenkor vagy az szokott lenni, hogy lelkiismeretesen végigülik velünk a válogatót, és egyik-másik, vagy minden egyes pályaműnél lelkesen meg is nyilvánulnak ("Hú, ez nagyon szép!", "Nekem inkább a másik jön be!", stb.), van úgy is persze, hogy új szempontokat hoznak az értékelésbe ("Ez mennyire jópofán karikírozza a logónkat!", stb.), a worst-case scenario szerint azonban jó előre borítékolt esélyesekkel fogadnak ("Ezeket különösen a figyelmedbe ajánljuk!"), vagy kerek-perec megmondják, hogy ennek és ennek a pályázatnak a díjazottak között kell lennie, xy pedig legyen a kategória első helyezettje. Ilyen esetekben meg szoktam köszönni, hogy a zsűrizésnél gondoltak rám, majd sarkon fordulok. Senki sem szereti, ha csak a kirakatba kell a neve, mert a kiírónak határozott, tántoríthatatlan véleménye van arról, kiket, mely alkotásokat kellene jutalmazni. Elébe menve a dolognak, ebben az esetben is már az elején fontosnak tartottam tisztázni, hogy nem kívánok részese lenni semmilyen színjátéknak. Ez ugyanis sem a kiplakátolt zsűritagokkal, sem a több ezer pályázó gyerekkel szemben nem lenne korrekt. István, a pályázatot lebonyolító cég ügyvezetője megnyugtatott, hogy ezt ők sem gondolják másképp. 

Dolgozik a zsűri (forrás: facebook)

A weboldalra lassacskán felkerültek a közönségszavazásra bocsátott munkák. A díjazottak az OTP-nek köszönhetően (mely egyben a weboldal működését is támogatja) 20, 30, illetve 40 ezer forint értékű ajándékutalvány-jutalomban részesültek, azzal hogy minden egyes ajándékcsomag részét képezte egy 10 ezer forintos OTP Gépkocsinyeremény Betétkönyv is! A díjazás volumene - a gyerekek számára kiírt rajzpályázatok körében - impresszívnek mondható. Magam is felajánlottam egy különdíjat, mert az egyik alkotás nagyon megfogott, viszont támogató véleményemmel a zsűriben egyedül maradtam, így körön kívül került az alkotás. Nyilván ez rendjén is van így - úgy gondolom ugyanis, az ember nem erőltetheti véleményét, érveit egy egészséges határon túl a társaira. Ilyen esetekre mindig készülök külön felajánlással. Most is így történt. A fekete leves azonban csak eztán következett...

Gondoltam, írok egy kisebb szösszenetet a facebook-oldalamra, feldicsérve az eseményt, a résztvevő gyerekeket, pár alkotást. Nem akartam azonban lelőni a poént, így megbeszéltük, majd jeleznek, ha az eredmények már publikusak. Mikor megérkezett az e-mail, visszalátogattam az oldalra. Aznap reggel feltöltésre került a névsor, amely azonban nem vágott egybe az általunk díjazottakkal! Az eredeti kilenc közül mindösszesen három állt a helyén! További három alkotás pedig kikerült a kalapból, új rajzokkal lettek kicserélve! Félkézzel rögtön facebookért nyúltam, a másikkal szimultán telefonért, próbáltam elérni Istvánt, hogy nagy a baj: össze lettek kutyulva a mappák! Mikor elért, közölte a lesújtó hírt: sajnos nincs félreértés, rosszabb a dolog. És, higgyem el, ő is nagyon fel van dúlva.

A következő történt (elbeszélés alapján): Istvánt bekérették a Nádor utcába az utolsó körös kilencven rajzzal. Ott az "OTP képviselői" (inkább urak, illetve talán egy hölgy "kollégájuk") kimazsolázták a mappákból az ízlelőbimbóikat beindító alkotásokat, és azt mondták: őket akarjuk díjazni. István próbált érvelni: a szakmai zsűri így, két nap, két éjszaka úgy. Vagy legalább egy pszeudo-zsűriszituációt kihozni a helyzetből: hogy miért lenne szerintük ez jobb, vagy amaz rosszabb? Az egyik gyomros így szólt: a kép azért nem lehet díjazott, mert "túl depressziós"! A rajz, ha jól emlékszem, Salgótarján egyik lakótelepén, szürke panalházak tövében mutatja a rajzolót ikertestvérével, amint hazaérkeztek a suliból (a szerző által a műhöz csatolt rövid értelmező leírás szerint). Borzasztóan mosolyognak. Boldogok. Köntös Péter OTP Lakástakarék vezérig.-helyettes vagy Csonka Tibor OTP Business ügyevez. ig. szerint a gyerek rajza depressziós… Részlet a kiírásból: "A lényeg az, hogy a Te szemeddel lássuk, milyen ma gyereknek lenni egy társasházban vagy családi házban, legyen az akár egy faluban vagy a nagyvárosban." Kedves urak! A panelrengetegben is élnek boldog gyerekek. A kép tanúsága szerint ketten biztosan. De az Önök által nem látott fennmaradó 2200 alkotás között is volt pár mappával, amely a valóság ezen szuburbánus szegmenséből merített ihletet. Próbáljanak meg látni az ő szemükkel is! 

Művészek és alkotások (forrás: facebook)

A másik. Úgy alakult, hogy két testvér a maga kategóriájában díjazott lett. Nekünk ez akkor nem tűnt fel, mert a válogatás során nem néztük a neveket. Amikor pedig tudomásunkra jutott, nem tartottuk etikusnak, hogy csak ezért revízió alá vegyük korábbi döntéseinket. A Nádor utcából nézve azonban másként törik a fény. A következőt "kérték": "mivel két első helyezet lett volna testvér, [...] hogy igazságosabbnak tűnjön a verseny [...] azonosak a vezetéknevek, lakcím, stb." szeretnék, "hogy ezen módosítsunk"! Sokáig azt hittem, így csak politikusok képesek machinálni. Most komolyan! Ezen múlik az OTP renoméja? Úgy kell osztani a lapokat (válogatni a gyerekek rajzait), hogy "igazságosabbnak tűnjön a verseny"? Milyen verseny? Miről beszélnek ezek az emberek? István állítása szerint "ezen nagy veszekedés volt". Ha ott lehettem volna, szívesen elmagyaráztam volna vezérig.-helyettes és ügyvez. ig. uraknak, hogy miért etikátlan ez az érvelés. (Persze nekem nem lett volna veszteni valóm.)

A második gyomroshoz (inkább mélyütéshez) elég volt István egy újabb ártatlan kontrája: hogyan magyarázza ezt meg a zsűrinek (valójában zsűritársaknak)? Válasz: a zsűri ne ugráljon, ha mi álljuk a cechet! Bumm! Felteszem, itt nem a gyerekek díjazására gondoltak az urak, hanem nekünk, zsűritársaknak felajánlott 75 ezer forint plusz áfára. Amikor ezt meghallottam, majdnem dobtam egy kulkát. Kis híja volt. Még szerencse, hogy addigra kihörpöltem a tejeskávémat. Istvánnal megüzentem, hogy természetesen nem tartok igényt a honoráriumra, és nem kívánok díszsorfalat állni az OTP Fáy András Alapítvány OK Központ földszinti zsibongójában (Bp. VI. ker. Benczúr utca 26.). Ezen az OTP illetékesei megsértődtek. Értetlenül álltak a "hisztim" előtt. Persze, a dolog működhetett volna, ha a szakmai zsűrit csak a több ezer pályamű előzsűrizésére kérik fel, és a szakmai szempontok szerint szűkített körből aztán az "OTP képviselői" kiválasztották volna a maguk szája íze szerint a helyezetteket. És én akkor ezzel ki is egyeztem volna, mert soha nem tudtam volna meg, milyen "értékek", "elvek" mentén szortíroznak a Nádor utcában. Vagy képviseltette volna magát az OTP az eljárás munkásabb fázisaiban is, nyilvánult volna meg előttünk is. Nyilván itt nem arról volt szó, hogy voltak az uraknak jó előre borítékolt patronáltjai. Valószínűbb, hogy egyszerűen a képviselt OTP üzletág imidzséhez kívánták vasalni a sorrendet. Ez azonban - különösen gyerekekkel szemben - még brutálisabb, mint amilyennek első látásra tűnhet. Dolgoztam már marketinges projektekben. Az ott bevett, elfogadott "szakmai fogások" túlbuzgó alkalmazása jelen helyzetben morálisan elítélendő. Itt nem az OTP, sokkal inkább a döntést meghozó ember felelősségét firtatom. Döntéseink milyensége az erkölcsi állapotunk tükre. És tévedés ne essék! A jó és a rossz közti különbségtétel elsősorban nem intellektuális képességeinktől, hanem erkölcsi erényeinktől függ.   

Két vezér közt az igazság... (forrás: facebook)

Az én lelkiismeretem nem engedte, hogy ehhez a nevemet adjam. Ez nem azt jelenti, hogy zsűritársaim asszisztenciája etikátlan magatartás lenne. Nem tudom, ők kaptak-e egyáltalán tájékoztatást a változtatások miértjéről. Istvánnal egy, másfél órát beszélgettem az esetről telefonon. Azért is érezte szükségét, hogy őszintén átbeszéljük a történteket, mert én az elején lefektettem a feltételeimet, amit ő garantált nekem, viszont a Nádor utcában ezek a szempontok süket fülekre találtak. Őt nem is hibáztatom ezért. Én azonban egyszerűen nem tudok politikus arcot vágni ehhez az egészhez. Le kellett írjam, hogy naivan azzal áltathassam magam, ilyen még egyszer nem történhet meg. Én ebben a helyzetben nem látok kompromisszumos megoldást. Nem járható út (mint azt javasolták), hogy akkor inkább ajánljam fel a honoráriumomat (amit az OTP helyett nekem a Házfórum fizetne), mert azzal ugyan úgy elismerném a helyzetet. A gyerekeknek azonban díjazás nélkül is elkészítettem a letölthető emléklapot, a kiemeltek okleveleit, és egy helyett három pályázónak is felajánlottam különdíjat. Mert az én szememben minden gyerek, aki rajzeszközt ragad, már ezért dicséretet és támogatást érdemel. Ők aztán tényleg nem tehetnek róla, hogy kontárkodnak körülöttük idióta felnőttek is...

Köszönöm!

Az "etika" szóval nyelvészeti összefüggésbe hozható görög ethosz (ἔθος) szó eredetileg legelőt, az ember esetében pedig lakóhelyet, és ahhoz kapcsolódó szokásokat jelentett. (Ilyen értelemben szerepel például az Íliászban is: “szokott legelők”, ἤθεα ἵππων.) Később azt a személy által élete során elsajátított létformát értették rajta, ami ha jó, akkor erénynek nevezzük, mely saját belátáson alapuló erényes viselkedéssel, jellemszilárdsággal párosul; ha rossz, akkor pedig hibának mondjuk.

UPDATE: Az OTP olyan sikeresnek ítélte a pályázatot, hogy bejelentette: jövőre lesz folytatás...

EGY PÁLYÁZAT MARGÓJÁRA

Tudom, lépten-nyomon megtörténnek velünk, körülöttünk furcsa, kifordult dolgok. Azt is érzékelem, hogy legtöbbünk már immúnis, vagy szimplán közömbös, ha szembetalálkozik egy újabb "sajátságos" példával. Ha esetlegesen meg is feszül a rugó az agyakban, az aktuális gerjedelmek csakhamar feloldódnak a Rendszerre mutogató ilyen-olyan félmondatokban. Nem igazán kell ezt ragozni. Aki nem merült végérvényesen alá az opportunizmus hívogató bugyraiba, úgyis érteni fogja. Ha mégsem, úgy a magam okulására rögzítem a történteket mint tanúság nélküli érdekességet.

Beadtam egy munkát a Bókay Gyermekklinikáért Kiemelten Közhasznú Alapítvány által a Semmelweis Egyetem I. sz. (Bókay) Gyermekklinika új logójának megalkotására kiírt pályázatra. Ehhez többé-kevésbé kapcsolódott egy külön meghirdetett kabalafigura-tervező pályázat. Míg azonban előbbi leszűkítette a pályázók körét - "szakmabeliek (illusztrátorok, tervezőgrafikusok)" -, kabalafigura-tervet bárki (gyerek, felnőtt, amatőr, profi, stb.) benyújthatott.

A pályázati feltételek átolvasása után szemet szúrt némi katyvasz: nem jött át, milyen valós (értelmes) megrendelői igény, koncepció húzódhat meg az egész kiírás mögött. Hogy lehet elsődleges arculati elemekre eltérő szempontrendszerek alapján egymástól független pályázatokat kiírni, amikor minden egyes elemnek egy konzisztens arculati koncepció részeként kellene egymásra tekintettel hatékonyan működni. Ráadásul az új logó például nem is a régit hivatott felváltani, hanem - azt megtartva - szerettek volna mellé egy olyat, "amely a Klinika gyermekközpontú szellemiségben végzett gyógyító tevékenységét a lehető legjobban tükrözi", "színes, barátságos, derűs és egyszerű”, valamint “megnyugtató érzéseket közvetít". Az új arculati elemek elkészítésénél azonban nem volt kritérium, hogy a pályázók egy már meglévő, élő arculati koncepciót, akár a továbbra is használni kívánt logót bármilyen formában figyelembe vegyék. Magamban azzal zártam rövidre az ellentmondásokat, hogy ez az egész egy ad hoc, túlcsorduló nekibuzdulás lehetett a Klinika/Alapítvány részéről: összességében inkább komolytalannak tűnt. Valószínű, ha bő egy éve nem lenne életem/életünk része a SOTE 1. számú Gyermekklinika, nem mozgatott volna meg a dolog.

A két pályázatot összegyúrtam. A beküldött embléma, illetve a kabalafigura lányommal közös ötletelésből (egészen pontosan az első ötletből) született, melyből a "legbátrabb kisoroszlán" karaktere bújt elő. Az egész origója végeredményben egy szerethető uniszex klisé - egy olyan teremtmény, amelyből erőt lehet meríteni, és ölelésre hív. Természetesen a világ kórházaiban már eddig is segítette a betegeket pár nagyon kedves állatfigura, így oroszlán is. Vele itt például a napokban ismerkedtünk meg. Részlet a pályamunkánkból:

Kabalafiguránk látványterve, egy színes logó-variáns és pár megvalósíthatósági látványterv
(forrás: facebook)

A mi oroszlánunknak azonban egyik kiírásban sem sikerült megugrani a lécet: nem került be a legjobb pályamunkák közé. Íme a közönségszavazásra engedett befutók kabalafigura kategóriában:

A szakmai zsűri által kiválasztott legjobb kabalafigura-tervek (forrás: facebook)

Az itt felmutatott darabokat nehéz lenne szakmailag értékelni. Egyrészt azért, mert erre a pályázatra gyerekek is küldhettek ötleteket. Márpedig egy gyereket az alkotás minőségétől függetlenül elsősorban bátorítani és biztatni kell. Másrészt azért, mert a többség legjobb esetben is vicc, vagy inkább az sem: random valamik. Stock kép kirakott szívvel (talán utalás a szervtranszplantáltak kezelésére, bár a gyermek szívátültetéseket tudtommal az Országos Kardiológiai Intézetben végzik), jelmez a kölcsönzőből, bacilluspacamanó, nyilazó indián nyúl (?), stb. Az egész egy komolytalan bohóckodás, koreografáltnak tetsző puszta színjáték. Akárhogy is, kellemetlen érzés, amikor az embernek leesik a tantusz, mibe keveredett. Az esetről diskuráltunk egy darabig szakmai körökben, illetve a facebook nyilvánossága előtt. Kezdett lecsengeni a dolog, mikor az ünnepélyes díjátadó előtt pár nappal telefonon és emailen megkeresett a pályáztatás folyamatában a Klinika, illetve annak alapítványa alá dolgozó, a lebonyolítást intéző Sky Marketing Communications Reklámügynökség Kft.-től két “account” feladatokat ellátó hölgy, hogy, bár a kiírásban ilyen kategóriát nem állítottak fel, szeretnének különdíjban részesíteni.

Az ünnepségre késve érkeztünk. Már pakoltak. A lépcsőfordulóban kiaggatott képeket éppen beszedő klinikaigazgató leültetett az irodájában, ahol megkaptuk a rajzcsomagot (filc, kréta, vízfesték, stb.), amit Lilivel - korábbi ígéretünkhöz híven - karitatív célokra ajánlottunk fel. Finoman próbáltam puhatolózni az engem zavaró anomáliák felől. A szakmai zsűriről közelebbi információt nem kaptam, azt viszont elmondta, hogy a győztes pályamunkán rögtön megakadt kolléganője szeme, aki azonnal meglátta benne az igazit. Az igazgató kedves volt. Egyfolytában szabadkozott, és többször kihangsúlyozta, hogy a döntéshez neki semmi köze. Elmondta továbbá, hogy a kiválasztott figura lett a logópályázat befutója is. Ami a kabalafigurákat illeti, talonban tartanak egy közelebbről meg nem nevezett másik tervet is, biztos, ami biztos. Gyorsan hozzátette, hogy nem a miénket. Aztán megkérdezte, hozzájárulok-e pályamunkánk esetleges későbbi hasznosításához. Mondtam, persze, bár ehhez a pályázat benyújtásával már megadtam az engedélyt. A hivatalos facebook kommüniké engem mint különdíjast név szerint is megemlített, a győztes munkát beküldő személyre azonban mindvégig csak úgy hivatkoztak, hogy "két gyermekes grafikus apuka, aki tiszteletdíját felajánlotta a Bókay Klinikáért Alapítványnak". (Valószínűbb, a "két gyermekes" inkább "kétgyermekes" akart lenni, persze nem kizárt, hogy többen hozták össze az alkotást.) Íme a győztes pályázó kabalafigura- és logóterve:

(forrás: facebook)

Tucatdarab. Stock kép. Sokan úgy vannak vele, hogy egyáltalán nem bűn (maximum bocsánatos) ilyen alapanyagból dolgozni (ők azt mondják: ötletet meríteni). Szerintem azonban megmételyezi a szakmát. Ráadásul stock anyagok ilyetén felhasználása jogilag is több mint aggályos. Azért az beszédes, hogy a kommüniké alatti első kommentet jegyző Zsókavár Gyermekorvosi Rendelő naivan azon örvendezik, milyen nagyszerű, hogy "a logóink hasonlítanak". Az már csak hab a tortán, hogy az 1. számú Gyermekklinika nyomta erre az első lájkot! És tényleg. Az ő logójukat is ugyanabból a stock képből generálták, mint amiből “apuka” dolgozott.

(forrás: facebook)

Egyébként a felhasznált karaktert a shutterstock.com tanúsága szerint az oldalon alkotásait justaa felhasználónéven felkínáló lengyel vektorgrafikus jegyzi. A karakter több tucat variációját tölthetjük le valamelyik felkínált licenc-jogosultság megvásárlása után. Felteszem, a fenti “grafikus(ok)” is így tett(ek) szert justaa royalty-free stock képeire, és nem licencdíj-fizetés nélkül nyúlta(k) (mert sajnos sokan élnek az "ötlet-merítés" ezen technikájával). Azon sem lenne utolsó elmorfondírozni, hogy vajon ebből a figuratervből valóban össze lehetne-e hozni költséghatékony megoldással használható és érdemes kabalafigurát, de ezt most inkább nem kapargatnám.

Íme justaa karakterének néhány variációja:

(forrás: shutterstock)

E pályáztatás valódi rákfenéje, hogy volt szakmai zsűri (bár arctalan), az egész mögött pedig a pályáztatást bonyolító Sky Marketing Communications Kft., amely büszkén prezentál például pár arculattervezési projektmorzsát egy tartalmatlanra vasalt, csempés büszkeség-táblára felkasírozva. Tőlük azért elvárná az ember, hogy konyítsanak valamit a szakmához (egyáltalán vegyék a fáradtságot), hogy tisztában legyenek többek között a logó, a kabalafigura lényegével, úgy általában az arculati elemekkel szemben megfogalmazható elvárásokkal. Ha nincs más, elég lett volna felütni a wikipedia.org idevágó címszavait. A logó esetében már a felütés eligazít: "A logó egy cég, szervezet vagy szolgáltatás egyedi, jól felismerhető, azonosításra szolgáló jele." Egy ilyen primer arculati elemnek pont az lett volna a funkciója, hogy egyedivé, összetéveszthetetlenné tegye a megrendelőt a piac más szereplőitől. Minősíti a céget, annak termékét, a nyújtott szolgáltatást. A Rendelőintézet és a Klinika esetében ráadásul egyazon ágazatról beszélünk! Arról nem is szólva, hogy a felhasznált stock kép olyan széles körben elterjedt (pl. itt, vagy itt), hogy nem csak a szakma hozzáértő része szúrja ki első blikkre, de a szélesebb publikum is ismerősként tekinthet rá. Ez utóbbi önmagában is nagyon zavaróvá teheti a cég, termék, szolgáltatás beazonosítását. Mondanom sem kell ugye, hogy a Sky Media elektronikus mail-címére előzetesen minden pályázónak meg kellett küldenie egy olyan jognyilatkozatot is, melyben kijelenti: "a beküldött pályamű saját alkotás, ahhoz harmadik személynek nem fűződik joga".

Hogy milyen szerzői jogi relevanciával bír a "saját" alkotás, abban a Szerzői jogi törvény (Szjt.) igazít el. Szerzői alkotásról (illetve azzal összefüggésben a jogosultat illető jogok védelméről) akkor beszélhetünk, ha fennállnak annak törvényben meghatározott pozitív feltételei. Itt most azon "minőségi" feltételre helyezném a hangsúlyt, mely szerint az alkotásnak egyéni és eredeti jelleggel kell bírnia (Szjt. 1. § (3)). Azaz más alkotásoktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Minimális elvárás, hogy ne merüljön ki más alkotás szolgai másolásában, benne a szerzőre jellemző, szubjektív vonások legyenek meghatározóak. Az átdolgozásra vonatkozó passzus értelmében (Szjt. 4. § (2)) úgyszintén: az átdolgozás eredményeképpen az eredeti szerzői alkotástól eltérő egyéni, eredeti jellegzetességekkel bíró alkotásnak kell létrejönnie. (Itt fontos megjegyezni, hogy az átdolgozás természetesen nem járhat az átdolgozott alkotás szerzője jogainak sérelmével!) Hogy e kívánalmaknak egy alkotás megfelel-e, azt tartalmi és formai elemek vizsgálatával fel lehet fejteni. (E körben minden érdeklődőnek csak ajánlani tudom a Szerzői Jogi Szakértői Testület szabadon hozzáférhető véleményeinek böngészését.) Egy művészeti (alkalmazott grafikai) alkotás egyéni és eredeti jellegének megjelenítésére - a dolog természetéből adódóan - elsősorban a formai elemek alkalmasak. 

Annak tisztázása, hogy "apuka" vektorgrafikája esetleg önálló egyéni-eredeti alkotás, netalán justaa stock vektorgrafikáinak szerzői jogilag releváns felhasználásával készült, a Szerzői Jogi Szakértő Testület kompetenciája. (Zsókavárhoz nem érdemes mérni, mert ott annyira egyértelmű az egybeesés, illetve mindkettő esetében - gyaníthatóan - megegyezik az eredet.) Megítélésem szerint a szemlélőben különösen a következő figurális elemek átvétele és kombinációjuk kelti az eredeti (justaa) alkotásra jellemző benyomást:
- vektoros, elnagyolt, vázlatszerű kidolgozás, arány
- fej- és törzsforma
- fej, törzs és végtagok ábrázolása (végtagok "pálcika" kialakítása - 3 ujjas felső végtag)
- "pálcika" hajzat
- orr, szem, száj ábrázolása
- arcpír ábrázolása
- törzsön megjelenő színezés, “ruházat” ábrázolása
Az összbenyomást meghatározó fent említett alkotáselem-átvéteken túlmenő saját egyéni-eredeti alkotáselemként a logó esetében a törzsre helyezett fehér körvonalas, órajárással ellentétes irányban enyhén elforgatott stilizált szív, a masniábrázolás, a körvonal szabálytalanul változó vonalvastagsága, a hajzat homlokra fordítása, illetve a végtagok, a törzs és a fej esetén az eredeti folytonos körvonal (bár a fej-törzs ott is csak részlegesen kapcsolt) megtörése említhető. A masniábrázolás és a hozzáadott szív kialakítása az átvett stíluselemektől idegen (ráadásul átgondolatlanságával zavaró). Masnit szerepeltet justaa is, nála azonban a következetesen végigvitt stílussal önazonos, integráns részelem. "Apuka" éles, sarkos és szabályos vonalakkal ábrázolja ezt a tartozékot, és ugyanezt az eljárást alkalmazza a kérdéses elem részleges színtöltésénél is. A szívnél már teljes színtöltést használ, amelyre szabályos, folytonos fehér körvonalat (stroke) generált. A kabalafigura-terv esetében a szív lilára van töltve, amin vetett árnyék-effekttel térhatást imitál. Itt nem szerepel masni és hajzat. A logónál azonban a figura körívhez igazítása megkívánta a copfok lefordítását, amelyek masnik nélkül kiábrándítóbb hatást keltettek volna. A copfokkal együtt valamiért a fejkörvonalat is megtükrözte (először horizontálisan, majd vertikálisan), ami viszont túl "kopasznak", illetve az állív fejcsúcsra kerülésével "púposnak" mutathatta a figurát. Valószínű, ezért (és a helyhiány miatt) kerülhetett a haj ilyen kurtán-furcsán a homlokra. Bárhogy is legyen, véleményem szerint "apuka" alkotása - mindezek figyelembe vétele mellett is - justaa alkotásainak lényeges alkotáselemeit összességükben, összetéveszthetetlen kombinációjukban tartalmazza.

Mindezek mellett (vagy ellenére) is kérdés lehet persze, hogy "apuka" alkotása kimeríti-e a szerzői jogi szempontból megragadható átdolgozás fogalmát, azaz az eredeti szerzői alkotásból származó (származékos) alkotásként önálló szerzői jogi védelmet élvezhet-e? A jogviszony elsődleges vizsgálatán túl ezt a kérdést a saját önálló szerzői alkotáselemek kiértékelése dönthetné el. A fenti elemzésben megpróbáltam az átvett és a hozzátett alkotáselemeket leírni. Bár számomra egyértelműnek látszik, hogy a hozzáadott alkotáselemek marginálisak, kidolgozásuk meglehetősen eklektikus, mi több: a koncepció teljes hiánya süt róluk, a kérdés megítélése mégsem feltétlenül ezen múlik. Közömbös ugyanis az egyes elemek súlya és aránya (pláne esztétikuma), mert a lényeg végső soron azon áll, vagy bukik, hogy az alkotóra ("apuka") jellemző, szubjektív vonások meghatározó szerepe megállapítható-e?

Ezen nem polemizálnék többet, inkább az egész problémát rövidre zárnám azzal, hogy leírom, milyen idevágó pontok szerepelnek "apuka" és a licenctulajdonos Shutterstock, Inc. között részemről megvalósultnak feltételezett jogviszonyt létesítő írásban. (Naivan úgy gondolom, hogy nem egy screenshot alapján dolgozott az illető.) A Shutterstock mindenekelőtt Standard és Bővített egyfelhasználós licencet kínál (vállalatoknak és szervezeteknek többfelhasználós, személyre szabható licenc is létezik). Bármelyik Üzletszabályzat mellé tesszük is az "x"-et, mindegyik megállapodás személyes, nem kizárólagos, nem átruházható jogot biztosít az alkotások jól körülhatárolt módon történő felhasználására. (Kiegészítés: a magyar fordítás nem jogi dokumentum, az Üzletszabályzatban foglalt feltételek tekintetében az angol nyelvű szöveg az irányadó!) Ezek közül kiemelném az I. rész 3. pontját, mely szerint: "Abban az esetben, ha egy származtatott munkát hoz létre egy vagy több kép alapján vagy felhasználásával, akkor az ezekre a képekre vonatkozó összes jogot továbbra is a Shutterstock vagy feltöltői birtokolják, és az ilyen képek felhasználására vonatkozó jogok az itt leírt feltételek és korlátozások hatálya alá esnek." A II. rész összefoglalja, mire nem szerez jogosultságot a felhasználó ("Korlátozások"). A 18. pont értelmében tilos: "Egy kép egészének vagy részének használata védjegyként, szolgáltatás jeleként, logóként vagy más eredetmegjelölésként vagy ennek részeként, illetve termékek és/vagy szolgáltatások népszerűsítésére vagy azok népszerűsítése érdekében." A 19. pont szerint pedig tilos: "Szándékosan vagy sugalmazóan azt állítani, hogy egy adott képet ön, vagy valaki más készített, aki nem annak az adott képnek a szerzői jog tulajdonosa." Azt hiszem, ehhez nem kell több kommentár… 

Nos, ha fenn is áll a jogviszony az említett felek között, "apuka" egyértelműen negligálta felhasználási jogosultsága korlátait. Klinika/Alapítvány jobban teszi, ha nem megy bele a jogbitorlósdiba - a kiemelt logó- és figuraterv jogszerű felhasználása felejtős! Klinika/Alapítvány kérdezzen rá a szakmai zsűrinél/Sky Marketingnél (bruhaha), hogyan sikerült ilyen körültekintően szelektálniuk, illetve a szelektálás adott fázisában megnyilvánulniuk! Sanszos, hogy a Zsókavár Gyermekorvosi Rendelőnek is rá kellene koppintania grafikusa körmére, és újra kellene gondolnia logóját. "Kétgyermekes grafikus apuka", próbáljon meg saját kútfőből dolgozni - ha a szakmában akar maradni, hosszú távon többre megy vele (és végre nem kellene a cinkes tituláris maszatolás mögött megbújnia)! Minden érintettnek: sosem késő ismerkedni a Szerzői jogi törvénnyel (for dummies)! Magamnak: eleve "ellentmondásos" pályázatokba nem ugrom még egyszer fejest...